Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erejét és erdeményességét mi sem mutatja jobban, mint hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön.

Előzmények:

Magyarország a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc elbukása után erősen korlátozott, mégis meglévő önállóságot élvezve volt része a Habsburg Birodalomnak. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde megfogalmazta programszerűen a követeléseiket: független magyar bank felállítását, a honvédelmi rendszer átalakítását, jobbágyfelszabadítást, közteherviselést, népképviseleti parlamentet és magyar független felelős nemzeti kormányt.

Pesten az Ellenzéki Kör hasonlóképpen elfogadott március 12-én tartott gyűlésében egy Irinyi József által fogalmazott 12 pontú kérvényt, melynek tartalma a következő volt: "Mit kiván a magyar nemzet: Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a cenzura eltörlését. 2. Felelős minisztériumot Pesten. 3. Évenkénti országgyülést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereget 6. Közös teherviselést. 7. Az úrbéri terhek megszüntetését. 8. Esküdtszékeket, képviselet s egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bankot. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. 12. Kivánjuk az uniót Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség."

Az afelett való határozást, hogy e kérvényt az országgyűlésnek, vagy az országos ellenzéki választmánynak nyújtsák be, a március 14-én délután tartandó gyűlésre halasztották. Eközben érkezett Pestre a hír, hogy Bécsben 13-án kitört a forradalom és a bécsi tanuló ifjúság petícióját az országgyűlési rendekkel elfogadtatta; e hír hatása alatt eldöntötték, hogy másnap, azaz 15-én reggel az egész városban kihirdeti a 12 pontot. Gyülekezési helyül a Pilvax-kávéházat tűzték ki, a gyülekezés idejéül reggeli 8 órát. Petőfi megígérte, hogy még az éjjel alkalmi költeményt is ír és azt maga fogja elszavalni.

1848 március 15:

A Pilvax-kávéházba, a kitűzött időre csak hatan jelentek meg (Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Sebő, Gaál Ernő és Hamary Dániel). Itt Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt, Petőfi meg elszavalta a Nemzeti dalt. Innen indultak el először a jogi egyetemhez az Egyetem utcába, majd az Újvilág utcai orvosi egyetemre, később pedig a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt; ugyanez történt az egyetemi téren is felolvasták a 12 pontot és a proklamációt, Petőfi meg elszavalta a Nemzeti dalt.

Elhatároztatott, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi, amit meg is tett, 10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult és a kikiáltott tizenkét pontú programot és Petőfi olvasott költeményét cenzúra nélkül kinyomatták.

E nap délutánján a nép kérte a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett a betiltott Bánk bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és a Szózatot.

Március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre, az udvar meghátrált, március 17-én pedig gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezést kapott.

Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott áprilisi törvényeket az uralkodó, V. Ferdinánd király április 11-én szentesítette. Ez fordulópontot jelentett a magyar történelemben, az ország gazdasági-politikai-kormányzási rendszere óriási változáson ment keresztül. Az áprilisi törvények alapján Magyarország csaknem független ország lett. Kimondták Magyarország és Erdély egyesülését. A törvények biztosították a polgári fejlődést, a felzárkózási lehetőséget nyugathoz. Megkezdődött a jobbágyrendszeren és a nemesi kiváltságokon alapuló feudális rendszer felszámolása. A jobbágyfelszabadítást is kitűzték, ennek módját azonban egyelőre nem rendezték.

A nyár vége felé felgyorsultak az események. Augusztus 31-én az osztrák uralkodó kiadott egy iratot, melyben kijelentette: ha a képviselőház nem vonja vissza az áprilisi törvényeket, katonai támadásra számíthat. Jellasics horvát bán és császári altábornagy ekkor már nyíltan a határátlépésre készült. A magyar kormány válaszul rohamtempóban szervezte a magyar honvédsereget. Batthyány legfontosabb feladatnak a horvát bán megállítását tartotta.

Szeptember 11-én Jellasics 35 000 főnyi seregével átlépte a Drávát, és fegyveres támadást indított a magyar kormány ellen. A magyar sereg folyamatosan visszavonult a túlerő elől, majd Dunántúlon a magyar kormány népfelkelést hirdetett és mozgósította a nemzetőrséget. Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között a jórészt újoncokból álló magyar sereg visszaverte a közel kétszeres túlerőben lévő horvátok támadását. Jellasics fegyverszünetet kért, amit visszavonulásra használt fel.

1848 szeptemberében lemondott a kormány, több minisztere a tárgyalási politika kudarca miatt és Batthyány lemondása után az ország egy időre végrehajtó hatalom nélkül maradt.

Szeptember 16.-án megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), amelynek feladata Batthyány védelmi intézkedéseinek vizsgálata és támogatása volt. A testület elnöke Kossuth Lajos lett.

Október 30-án a Bécs melletti Schwechat falu közelében a Móga János vezette magyar sereg vereséget szenvedett a Windisch-Grätz és Jellasics által vezetett egyesült császári haderőtől, melynek azonban csak a horvát bán vezetése alatt álló alakulatai kerültek harcérintkezésbe a magyarokkal. Móga a csatában megsérült, majd lemondott a parancsnoki posztról. Kossuth Görgey Artúrra bízta a sereg parancsnokságát, és tábornokká nevezte ki.

Erdélyben Berzenczey László kormánybiztos október 16-ára összehívta az agyagfalvi székely nemzetgyűlést. A kormánybiztos hívására 60 000 fegyveres székely gyűlt össze. A népgyűlés hitet tett a forradalom és a jobbágyfelszabadítás, valamint a románokkal és a szászokkal való együttműködés mellett. A székely csapatok azonban több kisebb győzelem után Gedeon császári tábornoktól vereséget szenvedtek, és seregük szétoszlott. Novemberre Erdély, és egyben Székelyföld nagy részét megszállták a császári hadak. Csupán Háromszék állt ellen november végén is, lekötve ezzel a császári hadak jelentős részét. A székelyek ellenállását Háromszéken Gál Sándor ezredes, Berde Mózes kormánybiztos és Gábor Áron vezette. Háromszék ellenállása, lehetővé tette, hogy a végveszélybe került 1848–49-es forradalom és szabadságharc tovább folytatódjon.

A téli hadijárat nem járt sikerrel, így az országgyűlést Debrecenbe helyezték át. A tavaszi  hadijáratok kisebb nagyobb sikerrel jártak, ezek közül talán a legfontosabb és legszebb győzelem az 1849 április 19.-ei csata Nagysallónál.

1849. június közepén Rüdiger és Paszkevics orosz tábornokok vezetésével több oszlopban közel 200.000 fős orosz hadsereg tört Magyarországra. A magyar vezetés így képtelen volt tartós ellenállásra és fegyveres erőt állítani az orosz intervenció elé. A két nagyhatalom összefogása megpecsételte a magyar forradalom és szabadságharc sorsát.

Egyik legjelentősebb irodalmi vesztesség 1849 július 31.-én történt a Segesvári csata következménye képpen. Itt látták utoljára életben Petőfi Sándort ki életével megmutatta, hogy mindazt amit verseiben leírt abban hisz és nem félti, ha kell életét adni azért amiben hisz és természetesen népéért sem. “S a hősöket egy közös sírnak adják. Kik érted haltak, szent világszabadság”  

A szabadságharc sorsa abban a pillanatban eldőlt, amikor az oroszok a magyar határt átlépték, de a vég bekövetkezéséig még pár hónap eltelt. Így került aztán sor a vereséggel végződő temesvári csatára, ami után azonban már csak két lehetőség maradt: vagy harcol tovább a magyar sereg minden remény és cél nélkül, amíg utolsó szálig elvérzik, vagy leteszi a fegyvert, miután a hadjárat viselésére elégséges eszközei sincsenek.

A forradalom alig fejeződött be, a császáriak mindjárt megkezdték a megtorlást. Haynau, a magyarországi osztrák főparancsnok felállította a haditörvényszéket, melyek több száz tisztet és polgári személyt ítéltek halálra és még többet várfogságra. A foglyul ejtett katonák közül a magyarokat, székelyeket, lengyeleket és németeket erőszakkal besorozták az osztrák hadseregbe, a más nemzetiségűeket hazaengedték. 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 13 tábornokát, az aradi vértanúkat. Ugyanezen a napon sortűzzel kivégezték Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt is, majd október 25-én Kazinczy Lajost.

Végkövetkeztetés:

Az 1848-as szabadságharcról nem beszélhetünk anélkül, hogy eszünkbe ne jutna az 1703-as 2.Rákóczi Ferenc szabadságra való törekvései, vagy az 1956-os forradalom szabadságvágya. Minden nép, a magyar is szabadnak született. Valamilyen oknál fogva ezt a hatalmon lévők elfelejtik, vagy éppenséggel el akarják felejteni. Ha megfigyeljük a történelmet, úgy jó 100 évenként a magyar nép fellázad a megalázó, szabadságuktól megfosztó, népüket méltatlanul képviselő hatalmak ellen. Végeztem egy számítást, ami valószínűbb, hogy nem helyes, de hogy közeleg valami az biztos, mert ünneplő tömeget nem szabad és nem lehet büntetlenül gumibotokkal agyba-főbe csapkodni. 1703 1848 között 145 év telt el. 1848 és 1956 közt 108 év.  Vagyis 37-el kevesebb. Gyorsabban történik az emberi alapjogok semmibevétel. S ha a 37 év gyorsulás marad, akkor én a következő forradalmat 2027-re jósolom. (mert 108-37=71. 71+1956=2027) Hogy a magyar nép képes az összefogásra bizonyította az elmúlt parlamenti választás, és a tömeg ami felvonult ez év januárjában, hogy rokonszenvét fejtse ki az Orbán kormány mellett. Az 1848-ban megfogalmazott 12 pont mindenkori társadalom alapkövetelménye kell legyen, ennek legfontosabb pontja a világszabadság. Isten áldja magyar népünk!

           

           A székely himnusz

                 (1 szaksz)

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped,

Csaba királyfi csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!